Tizenegy éve dolgozom a fő munkahelyemen szenvedélybetegekkel. Ahogy minden betegségnek, náluk is megvannak a felépülési folyamat lépcsői, az egyik legnehezebb, amikor eljutunk a saját felelősség kérdéséig.
A szenvedélybetegek az életük abban a szakaszában, amikor segítséget kérnék többnyire már sok sebet okoztak önmaguknak, és környezetüknek, és ezekkel a sérülésekkel nehéz úgy szembesülni, hogy az a felépülésüket támogassa…
Hiszen mit tesz egy egészséges ember is sokszor, ha a saját felelősségét firtatják: hárít, terel, hibáztat, úgy tesz, mintha semmi sem történt volna…nem könnyű beleállni abban, hogy a saját történeteinkben hol kezdődik, és hol végződik a saját felelősségünk.
A KÖRNYEZETÜNKKEL SZEMBENI FELELŐSSÉGÜNK JELENTŐSÉGE A MOSTANI IDŐKBEN MÉG NAGYOBB.
A mostani helyzetre általános szabályokat „kaptunk”, de rajtunk múlik, hogy mit, mennyit, és hogyan tartunk be belőle, és persze mindemellett ott a jogos igény, hogy szeretnénk élni a korábbi normális életünket…
Tényleg nem mehetek közelebb? Biztos ide is kell a maszk?
Miért nem találkozhatok a barátaimmal?
Elmenjek erre a rendezvényre, ha kicsit kapar a torkom?
Én nap, mint nap küzdök kis, és nagy döntésekkel ebben a kérdésekben, és valószínűleg nem döntök mindig jól. különösen úgy, hogy a betegségekkel kapcsolatban a családi mintám az, hogy nem kell őket komolyan venni, és akkor is helyt kell állni, ha nem vagy jól…
A családi minták meg már csak olyanok, hogy hiába dolgozik velük lelkileg az ember, nehéz érzései megmaradnak.
Az én „örökségem” az, hogy amikor beteg leszek, nehezen döntök abban, hogy vagyok-e elég rosszul ahhoz, hogy otthon maradjak.
A mostani helyzet azonban más, a felelősség nagy, és nem lehetsz biztos abban, hogy amit te megfázásnak gondolsz, valóban az-e.
A héten nehéz szívvel, de több rendezvényemet is le kellett mondanom, nem volt könnyű döntés, és ha ilyen helyzetbe kerülök, mindig előveszem azokat az értékeket, amelyek szerint élek, illetve szeretnék közvetíteni magamról.
A Hello Kudarc! vállalkozás egyik fő üzenete pedig az, hogy
VÁLLALD A FELELŐSSÉGET MAGADÉRT, ÉS A TETTEIDÉRT, AKKOR IS, HA NEHÉZ, ÉS FÁJ.
Ha bizonytalan vagy, és nehéz döntést kell hoznod, gondolj arra, hogy mit szeretnél nyújtani önmagadnak, és másoknak, mire szeretnéd tanítani a gyerekedet, mik azok az értékek, amelyek irányításnak, és hol van a te felelősséged a történeteidben.
A saját részét valószínűleg mindenki másképpen fogja meg, lesz aki „túlbiztosít”, lesz aki az alapokat tartja be, és ez rendben van, de fontos, hogy tudjuk, nem egyedül vagyunk ebben a történetben.
Hiszek abban, hogy ha véget ér ez, és a saját érzéseink szerint helyes döntéseket hoztunk, büszkén, és lelkiekben gazdagabban nézhetünk vissza erre az időszakra.
KITARTÁS!
Adamik Zsanett
Szociális segítő Szakember