De nem is akarok sokat, csak olvass a gondolataimban!

De nem is akarok sokat, csak olvass a gondolataimban!

Tudhattad volna, hogy mire gondolok!

Ha figyeltél volna a jelekre, tudtad volna, hogy mit akarok!

Ha igazán szeretnél, tudtad volna, hogy mire van szükségem!

Miért nem csináltad így, mikor én így akartam volna?!

Gondolom mindenki számára ismerős mondatok a baráti, és párkapcsolati konfliktusok negatív csúcspontjai, amikor valamelyik fél kijelenti, hogy a másik már csak azért is alkalmatlan a kapcsolatra, mert nem tudta kitalálni, hogy mit akar a másik.

A fenti mondatokat magam is hangoztattam, nem egyszer, és nem is kétszer, sőt, ha nem figyelek magamra, vagy fáradtabb vagyok, még most is zsigerből előhúzom a tarsolyból, és nyomom a megsemmisítő kontentet az aktuális embernek, aki merészelte elkövetni azt a bűnt, hogy nem olvasott a gondolataimban.

Persze az adott pillanatban mély sértettséggel, abszolút jogosan érzem, és gondolom, hogy nem vagyok megértve, és a szükségleteim nem is érdekelnek senkit.

Később, amikor az érzések lecsillapodnak, és nyitott(abb) vagyok kölcsönös beszélgetésre is, kiderül, hogy amilyen nyíltan ki tudtam fejezni a sértettségemet, annyira nem fogalmaztam meg korábban ennek a másik embernek, hogy mit is érzek, mi is a valódi szükségletem.

Ez persze nem könnyíti meg a helyzetet, hiszen most egyszerre érzem azt, hogy nemhogy nem értettek meg, még én vagyok a hibás is, hogy nem mondtam.

Csapdahelyzet, és nincs jó döntés abban, hogy melyik irányba mozduljak, hiszen így is úgyis veszett a szituáció.

Amire hatással lehetek az talán egy következő hasonló helyzet, amiben másképp történhetnek a dolgok.

Dönthetek úgy, hogy a következő alkalommal változtatok, és úgyis, hogy továbbra is elvárom, hogy a partnerem legyen figyelmesebb.

Tegyük fel, úgy döntök, hogy én viselkedem másképpen, és következő alkalommal igenis nyíltan megmondom, hogy mit kellene a másiknak csinálnia, de az aktuális szituációban megint azon kapom magam, hogy arra várok, hogy végre kitalálják mit is akarok.

DE MIÉRT NEM MEGY?

Sok esetben triviális, de azért nem sikerül kifejezni mit szeretnénk, mert magunk sem tudjuk, hogy valójában mire vágyunk.

Párkapcsolatban sok esetben feszültségforrás a házimunka, a klasszikus ott felejtett büdös zokni, az üresen visszarakott tejes doboz, rengeteg házasságban hetekig tartó, tányértöréses veszekedések kezdődnek egy morzsás asztal felett.

A feszültségek a felszínen valójában ezekről szólnak, a mélyben azonban olyan fájdalmas kijelentések és kérdések vannak, mint

„Ha nem foglalkozik azzal, hogy rendet rakjon, és plusz munkát csinál nekem, nem is szeret engem.”

„Ha nem volt ideje erre, akkor minden más fontosabb neki, mint én.”

Az esetek többségében azonban ezekkel a saját értékünket kétségbevonó érzésekkel nehezen szembesülünk, ezért a bizonytalanságunk miatt érzett kétségbeesést, és dühöt az otthagyott koszos cipő, vagy egyéb apróság kapcsán öntjük a másikra.

Ha fel is ismerjük érzéseinket, nehezen öntjük szavakba azt, hogy mire lenne szükségünk.

Sajnos kevés helyen fordítanak a szülők figyelmet arra, hogy megtanítsák a gyerekeknek, különösen a lányoknak, hogyan ismerjék fel, és hogyan fejezzék ki azt, hogy mit szeretnének.

Sok esetben cikinek is érezhetjük azt mondani, hogy : „Arra van szükségem, hogy kifejezd, hogy fontos vagyok”, vagy, hogy egy „Ölelésre lenne szükségem, mert nagyon elbizonytalanított valami.”

MIT TEGYEK?

Érzéseinkhez, valódi szükségleteink felismeréséhez nem könnyű közel férkőzni. Önismeretünk fejlesztése, önmagunk megfigyelése, és az emberektől kapott építő jellegű visszajelzések sokat segíthet.

Egy nap sokféle esemény, és érzés keletkezik bennünk, a nap végi összegzések abban segíthetnek, hogy nyugodt, biztonságos körülmények között tudatosabban nézzünk rá saját működésünkre.

Nyugodtabb helyzetekben üljünk le párunkkal, szerettünkkel, és beszélgessünk arról, hogy mi az ami szerintünk jól működik a kapcsolatban, és mi az, ami nekünk hiányzik.

Ha pedig ismét egy olyan veszekedésen vagyunk túl, ami korábbról nagyon ismerős, vegyünk egy nagy levegőt, és tegyük fel magunknak a kérdést:

Mi az, amire valóban szükségem lett volna ettől a másik embertől?

Adamik Zsanett
Szociális Segítő Szakember

Ha úgy érzed, hogy szeretnéd szakmai segítségemet kérni valódi szükségleteid felderítéséhez ITT tudsz írni nekem.

Szolgáltatásaimról részletesen ITT olvashatsz.

További írásaimat Facebook oldalamon találod.