Régebben elsősorban barátnői körben hallhattuk, ma már online felületeken is sok olyan beszámolót lehet olvasni nőktől, hogy az ellenkező nem képviselői mind egyformák, mind ugyanarra hajtanak, megbízhatatlanok, megcsalnak, élhetetlenek, nem tudnak leválni az anyjukról stb.
A nemek vitájának lényegét frappánsan fogalmazza meg Karinthy:
Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi nőt – a nő férfit.
A nemek háborúján, és a kétségtelenül számos különbözőségen túl azonban, a sokadik párkapcsolati kudarc után érdemes feltennünk magunknak a kérdést:
Miért fogok ki mindig ugyanolyan férfiakat?
A kényelmes válasz erre a kérdésre a bejegyzés címében van, de ha kicsit megkapargatjuk a felszínt, és elfogadjuk, hogy a választásainkban saját felelősségünk is van más, előrevivőbb kérdéseket is találhatunk.
Az első, amit érdemes feltennünk magunknak, hogy milyen párkapcsolati minták vannak előttem?
Milyen volt a szüleink közötti kapcsolat?
Tudtak egymással igazán beszélgetni? Egyenrangú partnerek voltak, vagy valamelyiküknek mindig meg kellett alkudni? Anyánk elégedett volt a kapcsolattal? Hogyan fejezték ki azt, hogy összetartoznak?
A kapcsolat után gondolkodjunk el külön-külön szüleink, vagy a minket felnevelők szerepéről.
Hogyan élte meg nőiségét anyánk a kapcsolatban, és milyen férfi volt apánk?
Akár egy listát is készíthetünk arról, hogy milyen tulajdonságai vannak szüleinknek.
Ha végiggondoltuk a fentieket, nézzük meg, hogy vannak-e hasonlóságok.
A látott örökölt mintákat ugyanis tudattalanul alapnak tekintjük, és igazodunk hozzájuk, párkapcsolati választásainkban, gyermeknevelésben, és más életvezetést érintő kérdéseinkben egyaránt.
Hasonló szerepeket töltünk be tehát egy párkapcsolatban, mint anyánk, apánkhoz hasonló férfiakat választunk, vagy találunk vonzónak, és megpróbáljuk hasonlóan működtetni a kapcsolatunkat is.
Látom magam előtt a cikk olvasóját, aki a fenti mondatra ingatja a fejét, hiszen sokan szentül elhatározzák, és nagy energiát fektetnek abba, hogy nehogy ugyanazokat a hibákat kövessék el, mint szüleik, és másképpen is csinálják.
A mintákat azonban nem tudjuk kitörölni, megsemmisíteni, ameddig nem foglalkozunk velük, tudatosan dolgoznak bennünk, és hatnak ránk, magyarán valamilyen szinten követni fogjuk azt az utat, amelyet anyánktól, és apánktól láttunk. A minta akkor is jelen van, ha teljesen másképpen tesszük a dolgainkat szüleinkhez képest. Elég arra gondolnunk, hogy mikor érezzük magunkat bizonytalanabbnak, mikor van szükségünk több külső megerősítésre, illetve mennyire vannak összhangban a tettink, és az amire igazán vágyunk.
A nő például, akinek magabiztos, de csapodár apja volt, választhat félénkebb, gátlásosabb férjet, hogy elkerülje azokat a szenvedéseket, amelyet anyjának kellett átélnie apja hűtlensége miatt, de valójában az apjához hasonló férfiakat fogja vonzónak találni.
A párválasztást nehezíti továbbá az a pszichológiai tény, hogy a gyermekkorunkban átélt sérüléseket öntudatlanul megpróbáljuk újraélni kapcsolatainkban, így párkapcsolatainkban is, mert a belső énünk szeretné meggyógyítani önmagát. Ez a belső én hisz abban, hogy ami gyermekkorunkban rosszul végződött, az most másképpen fog, ezért folyamatosan újraélni akarja azokat.
Emiatt a belső hajtóerő miatt maradnak sokan, egy kívülről nagyon rossznak tűnő kapcsolatban.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha ennyi tudattalan minta és gyermekkori élmény határozza meg a párválasztásomat, akkor mit tehetnék én?
A hangsúly a tudattalanon van, a ránk ható erőnket egészen addig nem lehet irányítani, ameddig meg nem ismerjük őket. Az emberiség sok ősi története szól arról, hogy addig nincs uralmunk valami/valaki felett, ameddig nem tudjuk a nevét. Ugyanez a helyzet a minket irányító mintákkal is.
Folyamatos és kitartó önmegfigyeléssel, önismeret fejlesztéssel közelebb kerülhetünk rejtett motivációinkhoz, és megismerhetjük valódi válaszainkat is.
(A különböző önismeret fejlesztési módszerekről az önismereti bakancslistán olvashatsz.)
Ami fontos, hogy az alábbi alap kérdéseket meg tudjuk válaszolni önmagunknak:
- Mit hozunk otthonról, és ehhez képest mik a valódi szükségleteink, vágyaink?
- Milyen társak lehetünk, és szeretnénk lenni a kapcsolatunkban?
- Melyek azok az alapértékek, amik nélkül nem működne jól a kapcsolatom?
Őszinte válaszaink, és belső munkánk hozzájárulnak ahhoz, hogy a jövőben ne „ugyanolyan férfiakat” válasszunk, hanem azt, aki mellett teljesek lehetünk.
Adamik Zsanett
Szociális Segítő Szakember
Ha úgy. érzed, szeretnéd szakmai segítségemet kérni valódi válaszaid megtalálásához ITT keress.