Az emberiség keresztény kultúrkörben élő része valószínűleg még sosem készült ilyen körülmények között a húsvétra.
Nincs rokonlátogatás, nincs locsolás, istentisztelet, vagy mise, nincsenek egyéb népi hagyományok, városi rendezvények, játékok….nincs meg a pihenés izgalma sem, amikor jólesik a munkában töltött idő után egy kicsit otthon lenni, hiszen már hetek óta elsősorban a lakásunkban/házunkban vagyunk.
Felmerül a kérdés, hogy érdemes-e egyáltalán ünnepelni most, ebben a helyzetben bármit is, vagy a húsvét érdeklődés hiányában elmarad?!
Először is végig kell gondolnunk, hogy járványtól függetlenül hogyan ünnepeltünk, ha ünnepeltünk eddig. Van akinek korábban sem jelentett pár munkaszüneti napnál többet a húsvét, illetve az ünnepek más, és más jelentőséggel bírnak a változó életciklusokban.
Kisgyermekként vártam a nyuszit, a csokit, azt, hogy a nagymamámmal kézen fogva templomba menjünk.
Kamaszként amennyire lehetett igyekeztem kivonni magam a húsvéttal járó „égő” szertartások alól, mint például locsolkodás.
Fiatal felnőttként elsősorban a munkaszüneti napok, a megnyújtott hétvégék, és a nagy családi ebédek voltak húsvétkor középpontban.
Kisgyermekes szülőként pedig főleg a kisfiamnak igyekeztem megteremteni az ünnepi hangulatot, tojásfestéssel, tojáskereséssel, játékokkal, rokonlátogatással stb.
De mit lehet csinálni most?
Ha családilag korábban valamilyen formában ünnepeltünk, akkor érzelmileg még nehezebb ehhez az embert próbáló helyzethez alkalmazkodni.
Krízisben jellemző az ember lelki működésére, hogy energiáit arra használja, hogy stabilizálja önmagát, köznyelven ezt úgy fogalmazzuk meg, hogy „tartom magamat”, viszont mivel több erő kell az alapállapot fenntartásához, ezért kevesebb energia vagy szándék jut olyan „extra dolgok-ra”, mint a húsvéti ünneplés.
Ha teljes egészében azt a fajta ünneplést szeretnénk visszakapni, ami a korábbi éveket jellemezte, akkor valóban kár a gőzért, és legyintsünk az egészre, de ha képesek vagyunk egy kis változtatásra, és figyelembe venni a megváltozott helyzetet, nem kell lemondanunk mindenről, sőt…
A rokonokkal való kapcsolattartás most főleg online színtéren zajlik, a mindennapi beszélgetéseknek ugyanúgy lehet része a húsvétra való készülődés. Az elkészített kézműves dolgok bemutatása, tippek, sőt akár online és egy időben lehet dagasztani a kalácsot is. A dédmama nálunk is skype-on lesz „meglocsolva” az ajándék tojás pedig megvárja a járvány végét. Szerencséseknél a kertben továbbra is lehet tojásvadászatot tartani, egy-egy nehezebb térképpel viszont fel lehet dobni a lakásba lévő tojásvadászatot is. A miséken pedig szintén online, de ott lehet lenni.
Fura lesz elsőre? Biztosan.
A speciális helyzetek viszont speciális megoldásokat igényelnek, érdemes belegondolnunk abba, hogy hogyan fogunk visszaemlékezni erre az egészre. Emlékezhetünk úgy is, hogy elmaradt minden, és maximum a sonkát főztük meg, és emlékezhetünk úgyis, hogy milyen vicces volt online tojást keresni a mama kertjében webkamerával.
A lehetőségek beszűkültek, átalakultak, de nem szűntek meg, rajtunk is múlik, hogy mit tudunk ebből most megragadni.
Zsanett
Fontos kiegészítés:
Ha pedig úgy érzed, hogy ez most egyszerűen nem megy, akkor sincs itt a világvége.Adj időt magadnak, próbálj töltődni, ha pedig úgy érzed gondolataid már jó ideje kizárólag a negatív irányba tartanak, kérj segítséget.
Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm, hogy megosztod.
További írásaimat Facebook oldalamon találod.
Ha úgy érzed, szükséged van segítségre, megerősítésre, keress Facebook oldalamon privát üzenetben.