2012. januárjában, tehát közel 7 éve szoktam le(?) a cigiről, előtte 11 évig dohányoztam. Szerettem, sok jó élményem kapcsolódik hozzá.
A legjobbak talán a nyáresti erkélyes cigizgetések voltak a férjemmel, ez volt a szelep a nap végén, amikor a sötétbe fújtuk a füstöt és meséltük kivel mi történt aznap, és olyan sorsfordító témákat boncolgattunk, hogy a boldogság fenntartható, vagy pillanatnyi állapot, vagy egy zenekar stílusa pszichedelikus rocknak, vagy csak sima rocknak minősül.
Le kéne szokni…
A leszokás gondolata, ahogy sok nőnél akkor kezdett erős lenni, amikor elhatároztuk, hogy a közeljövőben babát szeretnénk. Először a gondolat is rémisztő volt, hogy megváljak a cigitől, hiszen a mindennapjaim része volt, kb. 1 dobozzal szívtam akkor már 11. éve. Cigiztem, amikor várakoztam, cigiztem, amikor sétáltam, cigiztem amikor egy nagyobb feladatot hajtottam végre, cigiztem amikor egy kis szusszanásra volt szükségem a munkában, cigiztem amikor unatkoztam,cigiztem, amikor iszogattam a barátaimmal, cigiztem amikor felidegesítettek, cigiztem, amikor éreztem, hogy egyre kevesebb a nikotin a véremben.
De nem így…
Szóval eléggé rajta voltam, fogalmam sem volt, hogy hogyan lesz ebből leszokás. Annak rendje módja szerint több elvetélt leszokási kísérlettel kezdtem, az elsőnél nem terveztem meg semmit, mert mi sem egyszerűbb, nem cigizem és kész, ez úgy a reggeli kávéig tűnt jó ötletnek, kora délután már mentem a boltba cigiért. Másodjára már taktikusabb voltam, ez annyit jelent, hogy sok rágót vittem, hogy legyen valami pótszer, így kibírtam egészen estig, akkor sajnos elmentem sörözni, és ez nem volt jó ötlet. Harmadjára eljutottam odáig, hogy már olvastam pár tippet, tanácsot ezekre a helyzetekre, például, hogy ne vágjak neki terv nélkül az első cigi nélküli napnak. Plusz olvastam egy méregtelenítő módszerről amit megcsináltam.
A D-nap
A tanultak szerint kitűztem egy napot, vízzel, vitaminnal, rengeteg elfoglaltsággal, és így valóbban könnyebb volt a korábbi próbálkozásokhoz képest. Este színházba és koncertre mentünk a férjemmel, a felvonások közötti szünetben pedig emlékszem, hogy semmit sem tudtam kezdeni magammal, hiszen ilyenkor mindig cigiztem, alig vártam, hogy visszaüljünk, az egyébként közepes darabra. A színház után következett a koncert, ami viszont kifejezetten jó volt, mindenki boldogan ugrált körülöttem, csak én ültem teljesen letörve, és azt éreztem elvettek tőlem valami fontosat, és,hogy ezután már semminek nem lesz úgy értelme, ahogy eddig. A koncert közepén felálltam, hazamentem és lefeküdtem aludni.
A következő napok hasonló nihillbe teltek, nehéz volt, de mindennap azzal erősítettem magam, hogy már túlvagyok egy napon, már túlvagyok 2 napon.
A nihill helyét felváltották új szokások, lassan kezdtek újra értelmet nyerni a dolgok, de nagyon nehéz volt, de nem azért mert nem volt elég akaraterőm, vagy annyi csábítás lett volna körülöttem.
…a legnehezebbek azok a felismerések voltak, amelyek ahhoz vezettek, hogy mit szerettem volna a cigivel pótolni.
Szabadság?
A cigi esetében sokan rácsodálkoznak, ha egy lapon emlegetik az alkohol, vagy a drogfüggőséggel, pedig a függőség a ciginél ugyanúgy működik, annyi a különbség, hogy a fizikai és a lelki rombolás a külvilág számára nem annyira látványos.
Sok mindent pótoltam a cigivel pl. azt, hogy nem tudtam érdemben kikapcsolódni, sok esetben hiába töltöttem fel a cigin kívül egyéb (pót)cselekvésekkel a naptáramat egyszerűen unatkoztam. Az unalom miatt pedig elégedetlen voltam magammal, ahhoz viszont, hogy kitaláljak új dolgokat bátortalan voltam, ezért inkább rágyújtottam és nem kellett szembesülnöm ezekkel a felismerésekkel.
A cigihez nekem mindig a feltétlen szabadságvágy kapcsolódott. Ha cigiztem szabadnak, erősnek, függetlennek éreztem magamat, ami eléggé paradox dolog egy olyan szer esetében, ami függőséget okoz, tehát pont a saját döntés szabadságát veszi el, mert gondoljuk végig, milyen egy napunk dohányosként:
- meg kell tervezni fejben, hogy mikor hol és hogyan tudok dohányozni
- ki kell számolnom, hogy a mai napra elegendő a cigim, vagy nem
- el kell mennem a dohányboltba, ha elfogyott, csak emiatt
- hosszabb utazások előtt fel kell készülnöm lelkileg, hogy nikotin nélkül leszek
- a sóvárgás miatt lehet akkor is rá kell gyújtanom, amikor nem esik jól (pl: betegség)
…és még lehetne folytatni, ami biztos, hogy nem én irányítok, hanem a függőségem irányít engem, és ez nem különbözik az alkohol vagy drogfüggőségtől.
Ezek a felismerések vezettek ahhoz, hogy nem estem vissza, hogy nem szoktam vissza, pedig alkalom, stresszhelyzet lett volna bőven, és nem a hatalmas akaraterő, vagy a csillagok kedvező állása.
A leszokás után kb. 2 hónap után éreztem azt szívből, hogy jól döntöttem, fogműtétem volt, a kórházban legfelső emeletén voltam, ahhoz, hogy cigizhessek kb. 20 perc liftezgetésre, és gyaloglásra lett volna szükség, amikor ezt felmértem éreztem azt először, hogy de jó, hogy már én irányítok, és nem a cigi.
…és boldogan éltem tovább, soha nem jutott eszembe a dohányzás.
Ja, nem, nyaranta rendszeresen eszembe jut, hogy mennyire jó lenne kiülni egy kávéház teraszára és rágyújtani, sőt, a leszokásom 7 éve alatt 3 alkalommal rá is gyújtottam, nagyon jólesett, passzolt a helyzethez, és mindig eszembe jutott, hogy milyen jó volt cigizni, és a cigizés után eszembe jutott másnap, harmadnap, negyednap….és csak azért nem gyújtottam rá újra, mert tudtam, hogy pár héten belül, hiába a 7 év ugyanúgy visszaszoknék. Ez sem könnyű, de szerencsére a sóvárgás nálam már „csak” nyárra datálható és előbb-utóbb elmúlik.
Mire van igazából szükségem?
A cigiről leszokni nehéz, és nagyon ritka, hogy valakinek hirtelen és elsőre sikerül (egyébként ők is megszenvednek vele, csak erről nem ildomos beszélni, mert „mi nagyon erősek vagyunk, és „csak fejben dől el”.), de ha foglalkozunk a cigizésünk valódi okaival, akkor megtettük az első lépést.
Az első lépés a leszokásra és a tudatos életre nem a tüneti megoldásokon (nikotin tapasz, nikotin rágó, e-cigi stb.) át vezet, hanem azon, hogy megkérdezem, mit pótolok a cigivel, és valójában mire van szükségem?
Ha fontolgatod a leszokást, de még nem tudod hogyan kellene elindulnod, nézz körül honlapomon
( www.hellokudarc.hu) az Aktuális eseményeknél.
🙂