A 30-as éveink közepén (egyesek korábban is) elmondhatjuk, hogy az életünk másból sem áll, mint logisztikából. Ha nem munka, akkor család, ha nem család, akkor háztartás, közben persze jó lenne összefutni a barátnőkkel is, de a gyereknek fellépése/edzése/ bármilye lesz, a kocsi meg pont most adta meg magát.
Magamat nap, mint nap úgy képzelem el, mint egy zsonglőrt, aki fel dob 10 színes labdát, és ameddig kettőt magasra dob, próbálja a többit úgy forgatni, hogy egyik se essen le.
Aztán persze van, hogy egyik, másik mégis leesik, van, hogy csak egy marad fent, és persze van, hogy földhöz vágom a labdákat és otthagyom az egészet.
De honnan tudom, hogy mikor melyik labdának kell fent maradnia, és mikor „hagyhatom, hogy lepotyogjanak? És melyik pottyanjon le, melyik maradjon fent?
Tényleg így döntök?
Elkezdtem figyelni magamat, hogy milyen metódus alapján döntök, és nagy meglepetéssel vettem tudomásul, hogy egyáltalán nem az adott pillanatban döntök helyzetekről, hanem már sokkal korábban. Apró döntéseket hozok meg arra nézve, hogy mikor melyik esemény, terület fontosabb, vagy éppen melyik területtel nincs kedvem foglalkozni. Majd, ha jön a „hirtelen” helyzet jól megágyazottan döntök.
Három szempontot különböztettem meg, ami alapján végül apró és nagy döntéseimet meghozom. (Eszméletlen nehéz volt ezeket tudatosítani, mert ezek a választások, ahogy az emberek többségében nálam sem tudatosak. Hirtelen döntéseinket családi mintáink, eddigi élettapasztalataink, és habitusunk egyvelege alapján hozzuk meg. )
Szempontjaim a hirtelen döntésben:
- Mennyi időt fog igénybe venni?
- Mennyire halaszthatatlan az adott ügy?
- Mennyire lesz kellemetlen/kellemes rövidtávon?
És ennyi, igen, így ránézésre elég soványka lista, pláne, hogy nemcsak kisebb súlyú ügyeket nyomtam át ezen a három szemponton.
Ha már ilyen jól haladtam tudatosításban elgondolkodtam, hogy mi mással tudnám kiegészíteni a meglévő pontjaimat, amelyek segítségével körültekintőbben tudnám egy-egy éles helyzetemet lekezelni.
A kiegészítő szempontok az alábbiak lettek:
- Mennyire lesz kellemetlen/kellemes hosszútávon?
- Kinek/kiknek lesz haszna/kára az adott döntésből?
- Tényleg az én döntésem a kulcs az adott dologban?
Ezzel a plusz három mondattal már jóval teljesebbnek éreztem a listát, persze gyakorolni bőven kell, hogy egy-egy hirtelen helyzetnél ne csak a „szokásos” három szempontot vegyem alapul. Segített, hogy utólag, ha már döntöttem is górcső alá vettem az esetet, és megnéztem, hogy valóban alkalmaztam-e az összes szempontot, vagy volt, ami kimaradt.
Te gondolkodtál már azon, hogy mi alapján döntesz úgy ahogy? Körültekintő vagy döntési helyzetben, vagy ösztönös, esetleg a kettő között? Nézz vissza egy közepes horderejű döntésedre, volt esetleg olyan szempontod, ami az én listámon is szerepel?