Olvasói ellenvélemény
Sziasztok. Minap mikor olvastam itt a Hello Kudarc Blogon a Top 3 Motivációs Kamuról szóló cikket, sok mindenen bólogattam , de azért volt egy kis hiányérzetem is.
Az igaz, hogy sok az ilyen üres szöveg, és a lehetetlen nem létezik csak egy duma, de nem szabad mindent így leírni.Mivel vagyok olyan szerencsés esetben, hogy személyesen ismerjem Zsanettet, a blog szerzőjét, gondoltam megkérdem mit szólna egy véleményhez a másik oldalról megközelítve, azaz mi az a motivációs szöveg ami nem kamu. Hála neki, ezt most ti is olvashatjátok.
Egy kis infó rólam, hogy lássátok mi közöm van nekem a motivációhoz.11 éven át dolgoztam egy multinacionális, világjelentőségű cégnél, három külön országban Európán belül. Az egyszeri friss diplomásból itt lettem én pár év után csapatvezető, supervisor és egy angol gyár pénzügyi kontrollere, osztályvezető és projekt menedzser. Mindezt a karrier utat nem tehettem volna meg ha nem hallgattam volna bizonyos motivációs szövegekre. Ezek közül három fontosat emelnék ki, mert ha ezeket jól használod, akkor magánéletben és munkában is fejlődhetsz és elérhetsz bizonyos célokat. Ha ezeket kipróbálod, talán nem lesznek kamuszagúak a motivációs szövegek
1. A határok sokszor csak a te fejedben léteznek.
Ebben hiszek. Sok minden van amire képesek volnánk, csak valahol valamiért elhittük, vagy mások elhitették velünk, hogy nem vagyunk rá képesek. Saját példám bizonyítja, hogy igenis léteznek teljesíthető „lehetetlen” dolgok.
Jómagam hosszú évekig, csak két komoly sportmozgást végeztem: lefutottam egy doboz cigiért, és emelgettem a söröskorsót. A futással való kapcsolatom egyoldalúnak volt tekinthető: utáltam futni. Az hogy én valaha is fussak 10km-t nem hogy egy 21 km-es félmaratont lehetetlennek tűnt.Ezzel minden szép és jó is volt, viszont 2 évvel ezelőtt egy ismerősöm felvillantott előttem egy célt, ami nagyon megtetszett: Egy szép 2 hetes túra, magas hegyekben.Hirtelen azon kaptam magam, hogy ez nekem kell, és meg fogom csinálni. Pár óra netes keresés után, több helyen azt olvastam, hogy egy ilyen túrához a legjobb felkészülés, a futás, méghozzá egy félmaratoni felkészülés és annak teljesítése. Hmm, de hát én utálok futni, meg nem is tudok, na persze. Egyszer csak úgy döntöttem, hogy kicsit felejtsük el a magamnak felállított határokat, és hogy mi a lehetetlen. Elkezdtem a témát megvizsgálni „céges” metódussal.
2. Állíts fel (reális) célokat.
Ha le szeretnél futni egy félmaratont, és fizikálisan nem vagy éppen egy élsportoló, akkor ami kell az egy reális terv. A félmaratont sokan úgy hívják, hogy a leküzdhető akadály. Éppenséggel akkor amikor ezt a túrát én célul tűztem ki magamnak, közel 90 kilós voltam, szerencsére ekkor már nem dohányoztam, de 5 km-t nem tudtam megállás nélkül lefutni. így elindulni egy félmaratonon nem lehet. Mi a reális terv? Az internet ismét segít, fél év felkészülés minimum. Extra motiváció miatt regisztráltam magam egy fél évvel későbbi versenyre, és gyorsan el mondtam több embernek, hogy márpedig én ezt lefutom. Uccu neki, elkezdtem a futást.
Kezdetben heti kettő, majd három alkalommal futottam. Volt amikor 3 km-t, volt amikor 5-öt, és szép lassan eljutottam oda hogy 5km-t le tudtam futni megállás nélkül. Mindig a következő részcélra fókuszáltam, előbb az 5, majd a 7, 10km-t sikerült megállás nélkül teljesítenem. Ha a végső célra, a 21 kilométerre gondoltam, megijedtem. Ezért inkább nem gondoltam. Persze tudtam, hogy egyszer ki kell majd állni és 2 órán át futni, de azt mondtam azzal a problémával, majd akkor foglalkozom. Haladtam szépen lassan fokozatosan, mindig csak kicsit feljebb. Közben sokat tanultam a futásról, a megfelelő felszerelésről, az edzésről, a túledzésről, az akaratról, és legfőképp magamról.
Ne érdekeljen, ha valami elsőre lehetetlennek tűnik. Tedd fel a kérdést, hogy mi kell, vagy kellene ahhoz, hogy sikerülhessen. Bontsd le apró rész-célokra a terved, és azokra fókuszálj, így szépen fokozatosan fogsz haladni.El akarsz érni egy vezető beosztást? Oké, milyen karrier lépcsővel lehet oda eljutni? 3 éves vezetői tapasztalat kell hozzá. Oké, akkor előbb vezetőnek kell lenni. Oké, ahhoz viszont előbb 2 évig egy kiemelt pozíció kell. Oké, kezdjük a kiemelt pozícióval, mi kell hozzá? Kell egy képzés, megkell tanulni egy folyamatot, és bebizonyítani a főnöknek, hogy keményen tudsz dolgozni és megbízható vagy. Oké, akkor ez minimum 6 év.
Igen, kell hozzá extra erőfeszítés, de nem lehetetlen. Haladjunk ezeken szépen sorban. Jó, ha tudsz ehhez találni egy mentort. Ha te szeretnél a következő Csányi Sándor lenni, akkor azon bizony sokat kell dolgozni, és nem 5 év lesz. Mi kell ahhoz hogy a célod reális legyen, és haladj is? Nézd meg mi a komfortzónád.
3. Lépj ki a komfortzónádból.
Ez egy olyan kifejezés amit sokszor megkaptam a főnökeimtől, és bevallom kezdetben nem értettem. A futás révén ezt is megtanultam szerencsére. Mi is jelent a komfortzóna? Ez az a rész a munkádban, a mindennapjaidban amiket már megszoktál, ismersz és nagyobb gond nélkül tudod, hogy meg tudod oldani.
Nekem a futásban az volt, hogy le tudok futni 3 km-t. Viszont tudtam, ha neki akarok menni a 21 kmes félmaratoni távnak, akkor ez bizony kevés lesz. Ha így nekikezdtem volna, akkor biztosak lehetünk benne, hogy elbuktam volna, és legközelebb akkor láttak volna futni, amikor valaki előáll megint egy ilyen hülye ötlettel, én meg elkergetem egy bottal. E helyett azt csináltam, hogy mindig csak kicsit növeltem a távot, és néha próbáltam növelni a tempót az utolsó percekre. Csak egy kicsit kezdtem el kilépni a komfortzónámból, nem nagy változásokkal.
Ez így működött is. 2 hónap után, eljutottam arra szintre, hogy le tudtam futni a 8-10 kmt. A vég célomhoz, ez még mindig kevés volt, de szépen lassan fejlődtem, és a sikerélmény pluszban motivált. 6 hónap edzés után végül sikeresen meg lett a félmaraton, sőt akkor már futottam még kettőt abban az évben, és ott is igyekeztem mindig kicsit magasabbra emelni a lécet. Ezek után októberben meg lett a túrám is, szintén sikeresen, és megérte. Nem csak azért mert itt virít mellettem 3 medál, és hogy fogytam 10 kilót, hanem mert rengeteg mindent tanultam magamról, az akaratról, a motivációról, a saját elképzelt határaimról és a lehetetlenről.
A komfortzónából kilépés azt jelenti, hogy mindig próbáljuk meg kicsit feljebb helyezni a lécet. Ne elégedjünk meg azzal amiben az adott pillanatban jók vagyunk. Ismerd el ha valamiben jó vagy, dicsérd meg magad, ez fontos. Viszont lásd magad reálisan, és tudd, hogy mi az amiben lehetnél jobb, illetve a célod érdekében miben kell még jobbnak lenned. Miután ez meg van, kezd el picit emelni az a lécet, és haladj szép sorban.
Ha én 2 évvel ezelőtt maradtam volna a 3 km-nél, futhattam volna akár egy éven át minden nap ugyanennyit, ugyanabban a tempóban, és nem lennék az, aki magabiztosabb, és aki havi 120Kmt fut, (nagyszerű stressz levezetés), vagy csak simán valaki, aki szeret futni.
Köszönöm Bálintnak, hogy megírta nekünk a történetét. Ha tetszett, oszd meg!
A levél alapjául szolgáló korábbi bejegyzés itt található: https://hellokudarc.hu/top-3-motivacios-kamu-avagy-tenyleg-minden-rajtad-mulik/
Hasonló írásokkal, szeretettel várlak Facebook oldalamon: https://www.facebook.com/Hello-Kudarc-106435907368630/
Ha kudarcközpontú önismereti módszeremről olvasnál, honlapomon tájékozódhatsz: https://www.hellokudarc.hu