Ha nemcsak a felszínt akarod kapargatni
Az új év elején biztosan észrevetted, hogy mindenki változtatni szeretne. Tele van a közösségi média fal szokásváltoztató „tuti” tippekkel, receptekkel, elérendő vonzó testekkel, kívánatos úti célokkal, amit persze te is elérhetsz, ha ezt, vagy amazt teszed.
A másik oldalról persze ott vannak ezeknek a nagy fogadkozásoknak a paródiái, átírt újévi fogadalmak, áthúzott kilók, a korábbi évekhez képest minimalizált célok stb.
Ahogy szinte mindenben abban sem lehet abszolút igazságot hirdetni, hogy érdemes-e fogadkozni, vagy nem.
Az viszont biztosnak látszik, hogy előrevivő lehet, ha nem mindig mindent ugyanúgy akarunk csinálni, mint korábban, és ennek van egy bőven azon túlmutató része, hogy folytatunk-e valami káros szenvedélyt idén (is), vagy éppen leadunk x számú kilót.
A változtatásra való igény ugyanis mozgásban tart, és itt aláhúzom, hogy az igény a fontos, és nem feltétlen az, hogy a célunk megvalósuljon.
A célok felállításához önismeret, és tudatosság (is) kell.
Sokan tapasztalják, hogy amint elindulnak bármilyen önismerettel, tudatos élettel kapcsolatos úton (legyen ez akár egy önfejlesztő könyv elolvasása, egy előadás, vagy mély beszélgetések egy baráttal) egyre több árnyalata tárul fel nemcsak a saját személyiségünknek, hanem mások életnek, és összességében a világ működésének a szövetei is láthatóbbak lesznek.
Egyre inkább felismered, hogy kit milyen cél, vagy rejtett motiváció mozgat, jó esetben megkérdőjelezed saját magad, és bizonyos rendszerek működését is, és végül felismerhetsz olyan törvényszerűségeket, amelyek kormányoznak téged, és amik befolyásolnak abban, ahogy másokhoz viszonyulsz.
A másokhoz, és magunkhoz való hozzáállás, és szemlélődés egyszerre lehet egy, és több dimenziós. Mi látjuk valahogy magunkat, és mások is látnak valahogy minket, és végül valahol a mélyben van egy abszolút igazság, amilyenek valójában vagyunk, és van egy olyan részünk, ami mindenki, és magunk előtt is láthatatlan marad.
Ennek az egyvelegéből áll össze a személyiségünk, amelyek a korral, és az eseményekkel dinamikusan hullámoznak, változnak, jó esetben nem merevednek bele egy „kikezdhetetlen rendszerbe”.
Végtelenül szomorú látni ez utóbbit, amikor valaki még csak nem is tudatosan, de feladja, és nem tanul nem figyel, nem kérdőjelezi meg magát, és egyszerűen belemerevedik az életébe, és a szerepeibe.
MIT TEHETÜNK, HOGY VELÜNK NE EZ TÖRTÉNJEN?
1. Próbálj ki új dolgokat.
Mindegy, hogy mit – tényleg tök mindegy. Nem kell műkorcsolya versenyen indulni, vagy egy évre Indiába utazni elmélkedni, csinálj bármit, amit korábban nem. Próbálj ki új útvonalat, beszélj három mondattal többet azzal, akivel korábban csak köszönőviszonyban voltál. A fontos, hogy mindig magadhoz mérd a változás mértékét, ütemét, de lépd meg az újat.
2. Kérdőjelezz meg dolgokat, rendszereket.
Az egyik legnehezebb dolog pár lépés távolságot venni attól, aminek a sűrűjében vagyunk, és objektívebben, kicsit kívülről szemlélni rendszereket, másokat, magunkat, pedig a sémáink, beragadásaink ezek táptalaján növekednek. (Ahogy persze a biztonságunké is, nem arról beszélek, hogy rúgjunk fel mindent magunk körül, hanem egyfajta egészséges kritikáról.) Érdemes például olyan tartalmakat, és embereket nyitottan meghallgatni, akiknek a véleménye, életstílusa gyökeresen eltér a miénktől, és mérleget vonni a saját elképzeléseinkkel. Ha ezt tesszük, nemcsak a saját bemerevedésünlet előzhetjük meg, hanem empatikusabbak is lehetünk másokkal.
3. Legyenek referencia pontjaid, és referencia személyeid az életben.
A referencia pontok valójában az értékeinket jelentik, amelyek kormányozzák a döntéseinket. Elég arra gondolnod, hogy a jelenlegi élethelyzetedben melyek azok a pontok, amelyek biztosan számítanak. Önmegvalósítás? Tanulás, tudás? Családi kapcsolatok? A referencia személyek pedig azokat az embereket jelentik, akiknek releváns a véleménye az adott kérdésben, vagy a kapcsolat, vagy a szakértelme, meglátásai kapcsán. Sajnos gyakran olyan személyek véleményét vesszük mérvadónak, akiknek nincs sok köze, tudása az adott helyzethez.
4. Fogadd el azt, és ami jelenleg vagy.
Önellentmondásnak tűnhet elsőre egy változásról szóló írásban az önelfogadásról beszélni, hiszen, ha elfogadjuk magunkat úgy ahogy vagyunk, mi értelme lenne változni? Mégis a valódi változás ott tud kezdődni, ahol egy egészséges fejlődési vágy van, és tudom, hogy honnan hová szeretnék eljutni. Ostorral, és erőszakkal még soha senki sem változott meg tartósan, te sem fogsz. Akkor tud az igazi fejlődés elindulni, ha őszintén ki tudjuk mondani, hogy kik vagyunk, és éppen hol járunk egy folyamatban, és, hogy változtatni nem azért szeretnénk, mert ami van az elfogadhatatlan, hanem azért, mert tudjuk, hogy másra is képesek vagyunk.
Remélem ez a négy pont, és tartalom segített kicsit közelebb kerülni ahhoz, hogy hogyan tudsz mélyebb változtatást, változást elérni, és nemcsak szokások, felszínes változtatások mentén haladni önmagaddal.
Képes vagy változtatni, és ehhez a kulcs az önmagadra való mély figyelés, odafordulás, és szeretet lesz.
Sok sikert kívánok utadon.
Adamik Zsanett
Mentálhigiénés- és szociális segítő szakember
Ha tetszett a bejegyzés, köszönöm, hogy megosztod.
Ha pedig úgy érzed, hogy szeretnéd, hogy szakember kísérjen ezekben a változásokban, keress bátran!
Hasonló tartalmakért kövesd Facebook, és Instagram oldalamat is.