Ritkán olvasok bulvárt.
Nem, nem azért, mert nálunk kizárólag a magas kultúra jöhet be a lakásba. Van TV-nk, és nemcsak a Spektrum fut rajta. A könyveink között pedig elfér Sara J. Maas és Thomas Mann is egy polcon, esténként pedig szeretek kifejezetten felszínes amerikai talk-show-kat nézni.
Szerintem abszolút van tere a könnyed, sőt a gagyi szórakozásnak,tartalmaknak is. Jó, ha van valami, amivel kikapcsoljuk az agyunkat.
A tipikus magyar bulvár viszont már egy ideje kimaradt az életemből, eddig.
Tegnap este, a gyerek fektetése után a férjemmel nosztalgiáztunk. Néhány jól, és kevésbé jól sikerült zenét hallgattunk meg a ’90-es évekből, majd az egyik énekesnél elgondolkodtunk azon, hogy vajon most mi lehet vele.
Nosza, az internet biztosan tudja. Rákerestünk, az első tíz találat bulvároldalakra vezetett.
Beleástuk magunkat. A legtöbb hír az énekes változatos szerelmi kalandjairól szólt, ami, mivel bulvárt olvasunk nem volt sem meglepő, sem különös, amitől viszont enyhén megrándult a szemöldököm, ahogy a kalandok női szereplőjét nevezték:
„A fekete bombázó”
Igen, ez mindenképpen egy dicsérő jelző, viszont szövegkörnyezetben és folyamatosan puffogtatva enyhén szólva furcsán hat.
„ Liza mikrobiológusként dolgozik. A fekete bombázó azt is elárulta, hogy Dzsémivel a tengerparton találkoztak Liza éppen napozott, amikor egymásba botlottak. A fekete bombázó és a híres énekes még sosem érezte magát ennyire boldognak.”
(A fenti szövegben csak pár dolgot változtattam az eredetihez képest.)
Szóval adott egy nő, aki mikrobiológus, és valószínűleg csinál tengernyi érdekes dolgot, de a nevén kívül az elsődleges és utolsó információ róla mindenképpen a külsejével kapcsolatos jelző kell hogy legyen, lehetőleg szinonímaként a nevével.
Ha már lúd, legyen kövér alapon, beleolvastam hasonló témákba, és kiderült, hogy általános gyakorlat a hajszín és a külső kombinációja.
Az alábbi verziók az alapok:
- Szőke ciklon
- Barna szépség
- Fekete bombázó
- Vörös démon
Elgondolkodtam azon, hogy tényleg létezik-e olyan nő, aki szívből és őszintén örül annak, ha így nevezik.
(Bevallom, annak nem néztem utána, hogy a férfiakra milyen általános jelzőket használnak, van egy olyan félelmem, hogy hasonlóakat.)
Már hallom is a kritikus hangokat, akik számon kérik rajtam, hogy miért kérek számon a bulvármédián bármilyen igényességet, illetve azt, hogy ez egy újságírói technika, az olvasottság, a nézőközönség ezt igényli blablabla. (Gyengébbek esetleg felhozzák, hogy csak irigykedem, mert engem még senki sem nevezett barna ciklonnak, vagy hasonlónak. )
Ismét kiemelném, hogy szerintem van helye az ilyen tartalmaknak, sőt, sok szempontból megkerülhetetlen gazdasági tényező is bulvár, de pont a nagy célközönség miatt felelősség is van a dologban. Olyan felelősség, ami nem változtat a tartalmon, nem lesz komolykodó, kiszolgálja a piaci igényeket, a celebeket, a hirdetőket, de mégis jobb szájízzel olvassa a kekeckedő blogger is, mint én.
Például lehetne olyan szóösszetételeket alkotni, amelyek nem keltenék azt a képzetet hogy egy nőnek a nevén kívül kizárólag az előnyös külseje lehet hírértékű.
Párat magam is összegyűjtöttem, ezeknek az alkalmazása lehet egy ígéretes kezdet:
nő, hölgy, barátnő, társ, feleség
Mert a kis dolgok, pláne ha nem kerülnek semmibe, igenis számítanak.
Zsanett