Tényleg jár a második esély?

Pár napja olvastam, hogy feltételesen szabadulhat a Skálás gyilkos, Bene László.

1992. májusában Bene László és társa Donászi Aladár megtámadták a Budai Skála áruház bevételét szállító taxit. Bene egy autóval elállta a pénzt szállító taxi útját, Donászi pedig a taxihoz lépett és szó nélkül főbe lőtte a pénzt továbbító egyetemistát. Mindeközben Bene a taxi menekülő sofőrjét lőtte le, majd felnyalábolták a pénzeszsákokat és autón elmenekültek. A pénzszállító diák belehalt a sérülésekbe, a taxi sofőrje súlyos sebesülésekkel, de túlélte a támadást.

Több bűncselekmény után, végül 1994. májusában fogták el a párost. Donászi 2001-ben öngyilkos lett a börtönben, Bene viszont végig jó magaviseletet tanúsított, szakmát szerzett és várhatóan feltételesen szabadlábra kerülhet. Szabadulása után munkahely is várja.Elmondása szerint mélyen megbánta amit tett, a börtönévek alatt pedig jobb és új emberré lett.

A cikkek nem írják, de még egy adalék a hírhez, Bene valóban szakmát szerzett: szociális munkásként végzett.(Szociális munkás, ahogy én is. Ugyan nekünk nincs eskünk, mint az orvosoknak, de van etikai kódexünk, és szemléletünk, amelynek alapköve az emberek professzionális segítése elakadásaikban, nehézségeikben.)

25 év telt el a börtönbüntetése óta, hosszú idő.

 Elég-e a gyökeres változáshoz?

 Elég-e ahhoz, hogy emberek kiiktatása helyett segítse őket?

 Elég-e ahhoz, hogy az emberek elhiggyék megváltozott?

 Jár-e neki is az újrakezdés lehetősége, a „tiszta lap”?

Megbocsájtani?

Amikor kislány voltam, a nagymamámmal jártam templomba. A szüleim nem voltak vallásosak, a mama azonban hívő asszony volt. Feltétel nélkül hitt, sosem kérdőjelezte meg a Bibliát, vagy a papok szavait, és mindig azt tanította nekem, hogy ha eléggé megbánjuk a bűnünket, akkor megbocsájtják.

Aztán ahogy növekedtem egyre inkább azt láttam, hogy ez nem így van. Hiába bánom,ha a tüske a másikban  ott marad.

Hiába bánom,van ami visszafordíthatatlan.

Hiába bánom, nem bocsájtják meg, sőt sokszor válaszokat sem kapok.

Hiába bánom, már semmi sem lesz ugyanolyan, mint azelőtt.

 Pedig én mindig ezt szerettem volna. Szerettem volna, ha kimondom a bűvös szavakat, és minden visszaugrik az eredeti állapotára. A 6 éves fiamon látom, hogy ha bocsánatot kér, ugyanezt szeretné.

A hibát/bűnt azonban nem lehet meg nem történtté tenni. Nem játszhatjuk el azt, hogy semmi sem történt, illetve megpróbálhatjuk, de később ki fognak bukni olyan sérelmek, és értetlenségek formájában, amelyeknek senki nem tudja már, hogy hol volt az eleje, és hol lesz a vége.

Ezek a bűnök/hibák megváltoztatnak mindent, és ez ijesztő. Nem értjük, hogy mit kéne tennünk.

A múlton nem lehet változtatni, ezért fogadkozunk, hogy a jövőben igyekszünk szinte hibátlanul viselkedni, nehogy megint megtörténjen a baj.

Közösségi oldalakon gyakran láttam a lenti „bölcsességet”:

Teljesen igaza van a leírásnak, a tányér hiába ragasztjuk össze már nem lesz ugyanolyan, mint volt, a sérülések, amiket  okoztunk nem múlnak el nyomtalanul.

De miért várjuk azt, hogy ugyanolyan legyen?

Képzeljük el, hogy mi lenne, ha nem azután az állapot után epekednénk, ami a hiba előtt volt, hanem azzal kezdenénk valamit, ami utána következik?

Az okozott sérülések sok irányba vezethetnek.

Vezethetnek egy tudatosabb, erősebb kapcsolathoz, ha úgy döntünk a sérülésen dolgozni kell.

Vezethetnek egy felismeréshez, hogy mi az amire szükségem van az életemben, és mi az amire nem.

Vezethetnek egy olyan erőhöz, amiről nem is tudtuk, hogy bennünk lakozik.

Vezethetnek alázathoz, bűnbánathoz, fejlődni vágyáshoz, igazi változáshoz.

A bűn/hiba súlya persze nem mindegy, hiszen nem lehet mindent megbocsájtani, ahogy az adott pillanatban nem lehet mindenből  merítkezni sem.

A tiszta lap, a második esély nem törli el a múltat, de lehetőséget adhat arra, hogy abból táplálkozunk amit rosszul csináltunk, amit elkövettünk, és amiért megbűnhődtünk.

Nem tudom, hogy Bene László megbűnhődött-e. Nem tudom, hogy „jobb” ember lett-e.

Azt gondolom vannak helyzetek,amelyekkel csak magunkban tudunk elszámolni, és a magunknak adott tiszta lap az első lépés. A többiről pedig a környezetünk, és egy nálunk hatalmasabb erő dönt.

Zsanett

Ha tetszett az írásom, kérlek megosztással segíts, hogy másokhoz is eljusson.

További önismereti témákért látogass el Facebook oldalamra is.